És, visszatértem a "pakolni kell mert a költözés ezzel jár de inkább alszok helyette" szabadságomról, ami közben volt minden: félméteresre dagadt boka, majdnem törött ujjak és verejték. Túlzás lenne ha azt mondanám hogy jó volt, de vége (úgy-ahogy...). Szóval végre visszacsöppentem abba a szokásos életbe, bútorcipelés nélkül(teszem hozzá; egy költözés rá tud döbbenteni hogy ahol élsz a dolgok 90%-át nem használod és annak a 90%-át még csak nem is láttad soha életben)