This is the end

Hát ennyi volt. Ezalatt a pár hónap alatt született néhány egész olvasható poszt, néhány nagyon unalmas, de legalább a lelkizés nem kapott helyet.^^  Innentől kezdve viszont hivatalosan is inaktívvá nyilvánítom a mrchairfromcoast.blogspot.com-ot.

Was fun

"-Mi az? Ó-val kezdődik és marhára imádja a piát?"

"-Ó, hát az én vagyok"

Hurroo

Egy ideig nem leszek, de ne küszködjetek a könnyeitekkel(még ha örömkönnyek, akkor se:P) jövök vissza majd valamikor a jövőhéten

addig is aki nem ismerte idáig annak a figyelmébe ajánlom a Dropkick Murphys-t, hallgasson mindenki Dropkick Murphys-t mert az jó^^

Egy kenyér története

Mindenki örül mikor egy délutáni boltlátogatás közben, közlik vele hogy 1 perc és lesz friss kenyér.Mindenki örül mikor egy forró kenyérrel állít haza és eltervezi hogy hogy is lenne a legjobb azt elfogyasztani. Én is örültem. Egészen addig amíg észre nem vettem hogy a forró kenyér amit előtte felszeleteltetett bölcsen La B (hogy véletlenül se kelljen kínlódnia vele ha hazaért), összeragadt ismét. Nagyon. Elkezdődött egy öt perc félkézzel való szenvedés(mert ugye két kézzel nem fértem bele a zacskóba,(azóta se tudom hogy miért nem vettem ki az egész kenyeretOo)) aminek az lett a vége hogy a kenyér a végére leginkább egy félig elfogyasztott tengeri sünre hasonlított. Szomorúan, és kissé mogorván eltettem a kenyeret azzal a célzattal hogy "majd később megeszem...". Miután rájöttem hogy nincs szerencsém az élethez, úgy döntöttem hogy a legjobb az lesz ha bontok egy sört...



...nem bántam meg.

Oké, a depinek vége, ideje elkezdeni megint arra koncentrálni hogy kevésbé sötét, nyomokban szórakoztató elemeket tartalmazó dolgokat posztoljak ami ma este egy számban fog megnyilvánulni, egészséggel fogyasztani:


"Wake up, it's time to open your eyes"