Mindenki örül mikor egy délutáni boltlátogatás közben, közlik vele hogy 1 perc és lesz friss kenyér.Mindenki örül mikor egy forró kenyérrel állít haza és eltervezi hogy hogy is lenne a legjobb azt elfogyasztani. Én is örültem. Egészen addig amíg észre nem vettem hogy a forró kenyér amit előtte felszeleteltetett bölcsen La B (hogy véletlenül se kelljen kínlódnia vele ha hazaért), összeragadt ismét. Nagyon. Elkezdődött egy öt perc félkézzel való szenvedés(mert ugye két kézzel nem fértem bele a zacskóba,(azóta se tudom hogy miért nem vettem ki az egész kenyeretOo)) aminek az lett a vége hogy a kenyér a végére leginkább egy félig elfogyasztott tengeri sünre hasonlított. Szomorúan, és kissé mogorván eltettem a kenyeret azzal a célzattal hogy "majd később megeszem...". Miután rájöttem hogy nincs szerencsém az élethez, úgy döntöttem hogy a legjobb az lesz ha bontok egy sört...
...nem bántam meg.
...nem bántam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése